Aki kicsit is komolyabban foglalkozik hangtechnikával, tehát nem csak otthon bekötögeti az 5.1-es hangrendszert vagy hasonlókat, vagy csak szimplán érdeklődik iránta, az valószínűleg találkozhatott már magával a speakON csatlakozóval. Ebben a cikkben szeretném bemutatni ezt a csatlakozót azok számára is érthető módon akik nem feltétlen mozognak otthonosan a témában. Vágjunk hát bele.

Akármennyire is meglepő a hangszórókat valahogy csatlakoztatnunk kell magához a végfokhoz. Ehhez természetesen valami nagyobb keresztmetszetű kábel szükséges és egy olyan csatlakozó mindkét oldalon, amely képes a megfelelő mennyiségű áram átvitelére, ezen felül csatlakoztatás után sem jön ki csak úgy magától a helyéről, valamint nem rázza meg az embert amikor ki akarja húzni a csatlakozót.

A hangfalak csatlakoztatására, régen jobb híján XLR és Jack csatlakozókat használtak. Jackkel már valószínűleg mindenki találkozott. A 3,5mm-essel már biztos ami a telefonján csücsül. Hangtechnikában ennek a nagyobb 6,3mm-es változatát használják, de a lényeg ugyanaz. Jack csatlakozóról, igaz az otthon használt változatról van egy korábbi cikkem, azt ide kattintva elolvashatod. Az XLR csatlakozóról is szintén van cikkem, az már egy kicsit részletesebb olvasmány, azt itt olvashatod el.

Zajlott az élet, kettő csatlakozó közül hol melyiket használták. Én személy szerint ha már a kettő közül kell választani inkább mondanám a Jacket jobbnak erre a célra. Ennek oka, hogy az XLR egyáltalán nem erre lett kitalálva. Nagyobb erősségű áramot nem tanácsos rajta továbbítani, ezen felül maguknak a pineknek a kiosztása se biztos, hogy egyértelmű volt mindenkinek, hogy most akkor a 3-ból melyik kettőt is kéne használni, mivel hát ugye a hangfalba egy pozitív és egy negatív kábel megy, XLR-nél viszont van egy plusz csatlakozó az árnyékolásnak ami itt nincs és értelme se lenne. Ezen kívül van még egy hibája dolognak. Hozzá nem igazán értő emberke nagyon könnyen visszaköthette a végfokot magába a keverőpultba vagy akármilyen jelforrásba, ha nem figyelt oda mi történik körülötte. Így hát nem valami jó választás.

Jack használata egy fokkal elfogadottabb dolog és a mai napig vannak hangfalak amikre még most is rárakják a speakON mellé, de hangsúlyozom nem sok helyen. Jackkel nagyobb baj nincsen, igazából egy megfelelő alternatíva, eltekintve attól, hogy nem megfelelő bekötés esetén rázhat ha hozzáér az ember (persze csak fémházas csatlakozóknál), valamint kihúzáskor rövidre zárjuk a csatlakozót, de hangfalakat általában csak úgy nem húzkodunk ki. Persze aki nagyon kemény mondhatja, hogy “jajj nem baj az ha ráz, legalább ha valami idióta hozzányúl megtanulja, hogy többet ne tegye”.

Így hát kézenfekvő volt a dolog, hogy nem ártana egy olyan csatlakozótípus amit direkt ennek a feladatnak az ellátására terveztek. Liechtensteinben nem voltak restek és a Neutrik cég, akik neve az XLR csatlakozóhoz is gyökeresen kapcsolódik megalkották a speakON csatlakozót. Évszámot sajnos nem találtam, mikor 🙁

speakON csatlakozó (forrás wikipedia.org)

A csatlakozó orvosolja az előbbiekben leírt problémákat. Az általuk gyártott csatlakozó 30A-es áramerősséget bír el, de létezik 40 amperes változat is. Megrázni nem fog soha senkit, mert a csatlakozás a belsejében található, így megfelelően elzárt, ezen felül egy “speciális” reteszelés van benne, így se magától nem fog kijönni a helyéről és semmilyen kéretlen emberke nem fogja huzigálni.

De akkor hogy működik ez?

Kezdjük rögtön ott, hogy több érintkezőváltozatú speakON csatlakozó létezik. 2, 4 és 8 érintkezővel rendelkezőeket kínál a cég. De mi ez, hogy 2,4,8, nem arról volt szó, hogy egy pozitív és egy negatív kábel megy egy hangfalba? De pontosan. Az, hogy több “pólust” helyeztek el, arra szolgál, hogy egy kábelen és csatlakozón egyszerre több jelet tudunk küldeni. Ez egy többutas rendszernél igen hasznos lehet. Egy korábbi hangváltós cikkben (itt) taglaltam a többutas hangfalak mibenlétét. Nos a tényleg profi hangtechnikában divat az utakat külön hajtani, viszont így már egy kompakt hangfalba is 2 kábelen kellene küldeni a hangot, külön a magasnak és a mélynek, így viszont egy kábelen keresztül meg lehet ezt oldani (persze ehhez a hangfal csatlakozója és a végfok is úgy kell, hogy bekötve legyen belül). Olcsóbb megoldásnak nem biztos, hogy az, ugyanis hiába spórolunk 2 csatlakozót az ilyen többeres hangfalkábelek eléggé drágák, de a praktikusságot nagyban növeli. Azt meg gondolom ezután nem kell részletezni, hogy mennyire overkill lehet a 8-as csatlakozó, azzal már lehet szép dolgokat művelni, meg szép pénzeket fizetni a csatlakozóért meg a kábelért, de az egy külön “rétegnek” lett kitalálva. De megjegyezném, hogy én láttam már hangrendszert, ami 8-as speakON-t használ, így egyáltalán nem egy annyira ritka dolog.

De foglalkozzunk most azzal amit valószínűleg mindenki használni fog, ugyanis ez a legelterjedtebb, az úgynevezett NL4-es csatlakozó, azaz a 4 eres. Az összes speakON csatlakozó NL-el kezdődik, ezt követi egy szám, ami az erek számát jelöli, majd betű ami a szériát. pl.: NL4FC

Ez után lehetnek még mindenféle karakterek, ezek plusz funkciókat vagy variációkat jelölnek, amikből a magasabb szériában van bőven.

De miért a 4-es a legnépszerűbb?

Legtöbb helyen úgyis csak egy utat küldenek rajta. Ez természetesen igaz és egy helyénvaló megállapítás, viszont hosszútávon egy jobb befektetés lehet. Gondoljunk bele, veszünk egy hangfalat, hátulján a 4-es csatlakozó van, de abból csak 2 érintkező van használva, viszont később lehet fejlődünk mi is és a technikánk is és kitaláljuk, hogy szeretnénk az utakat külön hajtani, így egy gonddal kevesebb, csupán ha a hangfal nincs erre felkészítve csak kicsit át kell belül kábelezni. Persze erre lehet mondani, hogy ha már valaki ennek nekiáll, nem egy párezres csatlakozó tartja vissza, de sajnos ésszerűbb magyarázatot hirtelen én se tudtam, épp ezért az NL2-es csatlakozó is bőven megfelelő lehet, ugyanis itt van a legjobb dolog az egészben, hogy az NL4-es kompatibilis visszafele a 2-essel, így mindkettő használható együtt, így aztán lehet kicsit spórolni a dolgokon, ha nincs szükség a 4-esre. Viszont a 8 érintkezős már sokkal nagyobb méretű (ami érthető is, mivel több ér és nagyobb áramerősséget visz), így azzal már nem lehet így trükközgetni.

Másik érdekessége a speakON csatlakozónak, hogy a Földön élők minimum 99%-a nem tudja feloldani a reteszelését.

Egyébként nem egy nehéz dolog, de aki nem ismeri nem fog erre gondolni. Csatlakoztatás úgy történik, hogy bedugjuk a csatlakozót, majd az óramutatóval megegyező irányba elfordítjuk, amíg a reteszelő gomb nem kattan, ez egyébként mindösszesen egy 45°-os tekerés csak. Kioldása ugyanez, csak visszafele. Meghúzzuk a reteszelést feloldó gombot, elfordítjuk a csatlakozót az óra járásával ellentétes irányban 45°-ot és már ki is húzhatjuk. Így leírva talán nem feltétlen tűnik olyan egyértelműnek, de egyszer megcsinálja az ember és máris hülyének érzi magát, hogy erre magától hogy nem jött rá. Persze biztos van aki mondja magáról, hogy ő elsőre rájött hogyan is kell, előfordulhat, de a 99% az jogos. Volt már aki jött suliban segíteni hangosításban, vagy akárhol és szenvedett már azzal is, hogy bedugja, viszont az eltekerés elmaradt, így járkáltam utánuk és tekertem el a csatlakozókat, majd a rendezvény után szenvedtek, hogy nem akar kijönni a csatlakozó a hangfalakból. Ilyenkor még akár idegesítő is lehet a dolog, de ad egy biztonságérzetet, hogy így talán nem szedegeti ki senki a hangfalból.

A csatlakozó kábelre szerelésében sincs semmi ördöngösség, főleg ami a vicc, hogy ehhez nem kell forrasztó meg hasonló cuccok, elég egy kisebb csavarhúzó, ugyanis a csatlakozó belsejében, csavarok vannak, valamint ezek alatt egy lyuk amibe belemegy a réz. Természetesen a csatlakozófejek felett a műanyagba bele van öntve, hogy az melyik érpárnak a pozitív, vagy negatív csatlakozója (pl.: 1+, 1-, 2+, 2-), így aztán ezt bekábelezni sem egy atomtudomány. A csatlakozó része is az úgynevezett tehermentesítő “gyűrű”, ez a csatlakozó végének a csatlakozó házára való rátekeréskor ráfeszül a kábelre és így ha valaki feszegeti a kábelt, akkor nem fognak a kábel végei kijönni a helyükről, ugyanis ez a műanyag gyűrű, fixen tartja a kábelt a csatlakozón belül.

speakON bekötése (forrás: www.avsforum.com)

Persze ezek a leírások az eredeti Neutrik csatlakozókra értendők, a kínai, vagy más gyártóktól származó “utánzatoknál“-ugyanis a speakON szót a Neutrik levédette, így ezek csak utánzatnak nevezhetők- kisebb-nagyobb anomáliák merülhetnek fel. Természetesen nekem sem minden csatlakozóm eredeti Neutrik, aki szemfüles láthatja, hogy a képen is csak egy utánzat van, épp ez akadt kezem ügyébe, de nem is baj, hogy ez került oda, ugyanis nagyon sok utánzat ha nem is tökéletesen ugyanazt a minőséget képviseli mint az eredeti, tökéletesen masszív és megbízható. Láttam viszont már olyan utánzatot, amiben a csavar belül egyszerűen nem tartotta meg rendesen a kábel végét, viszont össze lehetett rakni, működött/működik, de kérdéses, hogy mennyire marad megbízható. Aztán persze ott van, hogy sok kínai másolatnál a reteszelés az úgy megszűnt kvázi létezni, nem tudom erre mi lehet a magyarázat, de a reteszelő pöcök nem akaródzik bepattanni az original Neutrik anyába, de lehet, hogy ők csak egymással kompatibilisek. Viszont mint említettem vannak olyan másolatok amik tökéletesen ellátják feladatukat az eredeti ár töredékéért. Persze egy rendesen, sokat használt kábelre nem árt valami rendes csatlakozót rápakolni, de most racken belül, csak egy csatlakozóhoz kivezetni a végfoknak a kimenetét értelmetlen értelmetlen több ezer forintos csatlakozókat használni, mivel soha nem nyúl majd hozzájuk senki, így mindenkinek a saját megítélésén múlik mennyire költ rá, de a végeredmény megbízhatósága,(korábbi tapasztalat nélkül) könnyen múlhat a ráköltött összegeken, viszont akkor csak magunkat szidjuk. Nem egy olcsó dolog és mint mondtam az én cuccaim se mind rohadt márkásak, sőt, ha van egy olcsóbb, de bevált márka, nyugodtan lehet “hódolni” neki. Egy kis plusz ráfordítással sok kellemetlenségtől kímélhetjük meg magunkat és persze nem árt belegondolni, hogy egy jól elkészített kábel hosszú évekig szolgálhat minket.

Remélem írásom hasznos volt és még akár tanulni is lehetett belőle, ha nem sikerült túlbonyolítanom.