Avagy mi is az a dBFS?

Úgy gondolom fontos, hogy erről írjak, ugyanis ahogy telik-múlik az idő egyre többen ismerkednek meg a hangtechnikával úgy, hogy analóg pulttal elvétve, vagy akár egyáltalán nem dolgoztak, hanem rögtön a digitális keverők világába vetették bele magukat. Ezzel szerintem semmi probléma nincs, a technika már rég megérett rá, hogy a kezdő is magabiztosan használhasson egy ilyen eszközt.

A probléma inkább sokak hozzá nem értésével van, amivel önmagában nem lenne gond. De sajnos ez kombinálódik azzal, hogy ezt a tudást tovább is szeretnék adni.

Én sem vagyok se hangmérnök sem villamosmérnök. Sőt semmilyen papírom nincs erről az egészről. Saját tudásomat felhasználva próbálok én is lehetőleg okos dolgokat leírni ide és próbálok csak olyasmiről írni, amiben magam is kellőképp biztos vagyok annyira, hogy nagy hülyeségek csak nem kerülnek ide ki.

Én magam is analóg keverőpultokon tanultam meg hangosítgatni, de gyorsan beszippantott a digitális pultok által nyújtott kényelem és gyorsaság.

Persze ezen lehetne vitatkozni. Sokan az analóg pultokat szeretik jobban, mert rögtön kezükre áll minden, egyben látnak ott mindent, nem kell menükbe lépegetni. Én meg tudom ezt érteni. Azonban fontos megérteni azt is, hogy ennek az érmének is két oldala van. Egy élő hangosításnál a monitor utakra grafikus eq-kat cipelni, (adott esetben akár még limitereket is) csatornák egy részére kompresszorokat vinni nem egy egyszerű és költséghatékony dolog. Sok különálló eszköz, sok helyet elfoglal és ezeket még be is kell kábelezni. Rengeteg a hibalehetőség, akárki akármit is mond.

Az is tény, hogy a digitális pultok használata rengeteg tanulást és megszokást igényel. Már alakulnak ki dolgok amik szinte egy kaptafára készülnek el a legtöbb gyártónál. Azonban itt minden gyártónak megvan a saját nézete és elképzelése a keverőiről, amit muszáj megpróbálunk megérteni és megtanulni. Azonban van néhány apróság ami minden digitális keverőpultnál ugyanaz. Egyik ilyen dolog például az, hogy milyen jelszinten dolgozzunk. A hang digitális feldolgozása már eléggé régóta ismert és előszeretettel használt. Stúdiókban már régóta kevernek digitálisan számítógépekkel. Persze digitális pultok is léteznek régóta. Például a Yamaha 01V sem most jelent meg, de kanyarodjunk vissza a témánkhoz.

Miért ennyire fontos a digitális hangnál ez a jelszint dolog?

Szeretném leszögezni, hogy élő hangosításról beszélünk és én is ennek fényében kívánok továbbra is leírni mindent. Stúdiózáshoz nincs sok közöm, ezért nem is akarok erről a részéről írni, mert ott sok mindent nem tudok és hülyeségeket sem akarok leírni. Az általam boncolgatott élő hangosításnak az egyik hátránya, hogy itt sokkal nagyobb dinamikai különbségek lehetnek, mint stúdió körülmények között. Ezen felül az akusztika is hátráltató körülmény lehet.

Na de analóg pulton megtanultuk, hogy 0 dB környékére állítsuk be a jelszintet, aztán ha van valami, még van ott legalább 10-15 dB tartalék.

A dolog feszegethető persze azzal, hogy az olcsóbb keverők közt van olyan, amelyiken hiába van kivezérlés 0 dB felett, ő torzítani fog. Ezen felül megtanultuk azt is, hogy a 0 dB, az +4 dBu-nak felel meg. +4 dBu pedig 1.23 voltnak.

De mi is ez a dBu dolog?

Ez az analóg sztenderd arra, hogy a dB-ben mért értékeket feszültség értékre válthassuk át. Professzionális eszközök +4 dBu jelszinttel dolgoznak, míg az otthoniak -10 dBu-val. Digitálisnál azonban ez kissé máshogyan működik. Digitálisnál (ez nem 100%-ig jó így, de) nincs élet 0 dB felett.

A keverőpult előfokozata után van egy úgynevezett AD konverter, azaz AnalógDigitális átalakító. Ez alakítja át a beérkező analóg jelet digitális értékké, ami aztán feldolgozható belül.

Az AD konverternek azonban van egy maximuma ami fölé lehet, hogy az analóg része még elmegy, de a digitális nem tud vele mit kezdeni. A legnagyobb értéknél nagyobbat nem tud hozzárendelni, így torz lesz a digitalizált érték. Ami pedig tudjuk,hogy eléggé rossz. Vannak olyan megoldások néhány gyártó néhány eszközében, hogy olyan előfok kerül az AD konverter elé, ami egyben limiter is és nem enged nagyobb jelet az AD konverterre mint amit fel tudna dolgozni. Persze mi jelzést kapunk róla, hogy itt bizony problémák vannak, de amíg visszahúzzuk az előfokot, addig sem érkezik be torz jel.

Mit tehetünk az ellen, hogy ilyen torzítás ne jöhessen létre, azaz ne vezéreljük túl az AD konvertert?

A válasz egyszerű. ugyanazt amit az analóg eszközökön is. Ott sem használjuk ki a keverőpult teljes dinamikai spektrumát amiben működni tud. Csak ott volt egy 0 dB beosztás amihez állítottunk, itt nem a 0-hoz fogunk állítani, hanem egy alacsonyabb értékhez. Na de melyik az az alacsonyabb érték?

Itt jön a képbe a dBFS

Mi az a dBFS? Az FS a full scale rövidítése, azaz mondhatjuk úgy, hogy a teljes tartomány. Tehát ha megnézzük egy digitális keverőpult kivezérlésjelzőjét ami mondjuk -50 dBFS-től 0 dBFS-is megy, akkor láthatjuk, hogy a 0 a teteje, az a maximum szint ami fölé nem tudunk menni.

De akkor itt mi lesz az a nulla, ami az analóg pultnál volt?

A választ érdemes a gyártó kézikönyvében olvasnunk. Egyébként egyszerű. A bejövő jelszintünket ha valahova -20 és -15 közé állítjuk be, akkor nagy hibát nem véthetünk. A hivatalos ajánlás is így szokott lenni.

A kimeneti jelszint is egyébként hasonló tészta. Az gyártótól és modelltől függ, hogy melyik az a dBFS szint amin a DA (digitálisból csinál analóg jelet) konverter +4 dBu jelszintet ad. Ez szintén -20 és -15 között szökött lenni. Egy árulkodó tényező tud lenni, ha nincs nálunk a papír, hogy általában a kivezérlésjelzőn a zöld részt követő narancssárga szokott lenni a +4 dBu feletti jelszint, csak úgy mint általában az analóg pultokon.

Nyugodtan ki lehet próbálni, ha valakinek van otthon egy digitális pultja. Fogj egy +4 dBu-s jelet. Kösd rá a keverőpult egyik bemenetére aminek az előfokát állítsd be úgy, hogy 0 dB állásban legyen, azaz ne csökkentsen és ne is erősítsen az előfok a jelen. Fontos, hogy a pult teljesen gyári flat állásban legyen, sehol ne legyen semmilyen kompresszor, vagy EQ se a bemeneten, se a kimeneten. Told fel ezt a csatornát 0-ig, majd a Mastert is. Ha a kimenetet most megnézed, ott pont +4 dBu-nak kell kijönnie. Tehát láthatod, hogy mekkora ez a jelszint, amin a +4 dBu-t kapod meg. Ebből kiindulva pedig nagyjából 15-20 dB headroom-od, azaz tartalékod van a túlvezérlésig. Ennek élő körülmények között is elégnek kell lennie, ha alapból jól állítod be az előfokot.

Sok helyen magyarázzák, hogy így és úgy használjuk ki a biteket.

Valamiért sokakat teljesen rosszul tanítanak meg ilyen eszközöket használni azzal, hogy a lehetséges spektrumot minél jobban használják ki, mert akkor annál több biten megy a hang és annál jobb lesz. Na most a legtöbb digitális keverőpult 24 bites AD konvertereket használ.

Ha ezt csak eddig a -15 – -20-as tartományig használod ki, akkor bőven van még akkora dinamikai tartományod, ami biztosan elég lesz.

Ember legyen a talpán aki képes megmondani, hogy egy pultot te csak -15 dBFS-is, vagy 0-ig tolsz ki. Maximum az előfoknál lehet a dologban minimális csavar, hogyha jobban meg van hajtva esetleg változtathat minimálisan a hangon. Minimális dinamikát nyersz tehát azzal, ha nyelezed a konvertereket.

Bajuk nekik nem lesz tőle, de nem marad semmi dinamikai tartományod. Ha netalántán az egyik hangszer hangosabb lesz, akkor az torz is lesz. Akkor pedig mehet a bűvészkedés, mert akkor húzhatsz vissza az előfokból, de akkor tolni kell a csatornára. Esetleg így akár a jó kompresszor beállításodat is elcseszted. Vagy nem kell belenyúlni, de akkor meg torz lesz a hang. Az, hogy mennyire csak a túlvezéreltség mértéke határozza meg, de azt nem fogod tudni megállapítani.

Nagyon-nagyon rossz hozzáállás ez. A gyártók sem véletlenül színezhetik így vagy úgy a ledes, vagy a kijelzőn lévő kivezérlésjelzőket. Tudják ők is, hogy sokaknak új ez a digitális dolog és a színekkel próbálnak segíteni, hogy megértsd, hogy hogy találták ők ezt ki. Ami pedig szintén egy rossz dolog, ha nem csak a bemenetekkel csinálod ezt, hanem a kimenetekkel is. Lehetnek így akár olyan nagy kimeneti feszültségeid amiket az azt megkapó eszköz nem képes torzítás nélkül feldolgozni, mert nem a hagyományos +4 dBu-n vagy, hanem annál sokkal magasabb értékeken. Persze tartalék mindenben van, csak így folyamatosan azt a tartalékot használod és neked nem marad tartalékod. Ugyanis egy kijövő csúcs az nem igazán tud így csúcs lenni, mivel nincs hova felvegyen nagyobb értéket. Te a 0 alatt pár dB-vel vagy, oda nem fér be a +5 dB-s csúcs valahonnan. Villog a clip led és torz a hang.

Élő hangosításnál mindig hagyni kell tartalékot.

Ha a cucc nyelezve is van, a keverőpultban és a rendszervezérlőben kell, hogy maradjon dinamikai tartalék.

Mert sajnos a torz jellel semmilyen limiter se tud mit csinálni ha már itt tartunk. Akárhol akármit hangosítasz, mindig lesznek be nem kalkulált dinamikai csúcsok. És most itt nem a fantomtáp miatti csattanásról, vagy a mikrofon esetleges leejtéséről van szó. Ezzel számolni kell. A gyártók is számolnak vele és direkt tervezik meg így ezeket az eszközöket, hogy ezeken a jelszinteken is képesek biztosítani a megfelelő minőséget úgy, hogy közben megvan a szükséges dinamikai tartalék. Itt nem arról volt szó, hogyha valaki -15 dB helyett -10 dB-en kever akkor az rossz és büntetendő. Szó sincs erről. Itt is kinek mi az ízlése. De szakmailag szerintem nem nevezhető az egy jó hozzá állásnak, amikor egy eszközt a túlvezérlés közelében használunk úgy, hogy bármikor jöhetnek olyan változások amik rögtön túl is vezérelnék.

Sajnos sok fellépővel jön olyan technikus aki kis digitális vagy analóg pulton a létező összes ledet “villogtatja”. Sztárunk kicsit hangosabban szól a mikrofonba és máris villog a piros led. Te pedig nem tudsz vele mit csinálni. Az alapból helyszínen lévő technikusok sem tökéletesek. Én is hibáztam már, előfordul. De fontos, hogy tisztában legyünk a digitális éra hozta újdonságokkal és egyébként is úgy használjuk az eszközeinket ahogy azokat kitalálták.