Ebben a posztban a videojelek fajtáiról szeretnék írni, a tömörített és tömörítetlen digitális videojelről. A színrendszerekről és a digitális kép és hangrögzítés alapelveiről.

Borítókép: https://wallhaven.cc/w/76kyvo

Videojeleknek két fő fajtája van:

  • analóg
  • digitális

Analóg videójelek folyamatosan változó amplitúdójú jelek. Meghatározott maximumot érhet el a jel. Önmagában nem zavarvédett, azonban a kábel kialakításával, vagy több kábelen átvitt komponens jel használatával könnyen védhető a külső zajok ellen.

Digitális videojel 0-1 lehet. Vagy van jel, vagy nincs. Egy 0-hoz nagyon közeli jelet nevezünk ki 0-nak, míg szabványtól függő feszültségértéket pedig 1-nek. Így még ha a jel össze is szed valami zavart, bizonyos határokon belül kikövetkeztethető, hogy a beérkezett jel egy 1-es, vagy 0 akart lenni. Nagyon jól tűri a zajt. Ezen felül nem érzékeny a kábel minőségére. Egy 100 forintos és egy 10.000 forintos kábel közt szinte kimutathatatlan különbségek vannak digitális jelátvitelnél. Sokkal jobb minőséget és sokoldalúbb, nagyobb kompatibilitású technikai hátteret garantál.

Analóg videojelek:

  • Kompozit (1 kábelen fut a kép)
  • Komponens (több kábelen fut a kép)
    • S-VIDEO (2 kábel. Yuma és Chroma. Yuma: Fényerősség, Chroma: Színek)
    • YPBPR (3 kábel. Y (Yuma): Fényerősség, PB: Különbésg a Kék szín és a Y közt, PR: Különbség a Piros szín és Y közt. Nagyon jó minőségű kép, kevésbé érzékeny a zajra)

Digitális videojelek:

  • HDMI
  • (DVI – Tulajdonképp ugyanaz mint a HDMI)
  • SDI (professzionális)
  • DisplayPort

Digitális videojel átvitelére lehetőség van mind tömörítetten, mind tömörítlenül. Erre több codec nyújt lehetőséget. Akár az otthon használatos HDMI is képes tömörített és tömörítetlen kép átvitelére. Fontos, hogy a tömörített kép lehet veszteséges és veszteségtelen. Veszteség nélküli tömörített kép esetén a minőség nem változik, csupán a jelet létrehozó és azt fogadó eszköznek kell extra munkát végeznie a kódolással és dekódolással. Veszteséges tömörítés esetén a videójel minőségét rontjuk le, hogy az így kisebb adatfolyamon is könnyebben továbbítható legyen. Ha szintén jól megadott, nagyon jó minőségű veszteséges tömörítésnél alig lesz szemmel észrevehető különbség, míg az átvitt adatok mennyisége a tömörítetlennek a töredékei lesznek.

Stúdió környezetben gyakran használnak tömörített videojeleket, mivel az infrastruktúra adott. Azonban televíziós adást digitálisan csakis kizárólag veszteséges tömörítéssel sugároznak, mivel ellenkező esetben az hatalmas mennyiségű adatot követelne meg. Gondoljunk csak bele, hogy több mint 200 csatorna sugárzása még egy tömörített 20 Mbit/s csatornánkénti szávszélességen is majdnem 4 Gbit/s-nek felel meg ami hatalmas mennyiségű adat. Így a szolgáltatók általában csak a nagyobb nézettségű csatornákat továbbítják nagy felbontásban jobb tömörítési bitrátával, míg a kisebb nézettségűeket sokszor vagy kisebb felbontással és/vagy gyengébb bitrátával.

A számítógépek és gyakorlatilag az összes megjelenítő amely képes színeket megjeleníteni az RGB színrendszert használja. Azon belül is annak valamelyik fajtáját (pl. sRGB, Adobe RGB). Itt egy pixel színe alkotóelemből épül fel. Pirosból, zöldből és kékből. Ahogy az angol neve is sugallja, Red, Green, Blue. Ezt úgynevezett additív színkeverésnek nevezzük, mivel ha a három csatornából egyikből sem használunk színt, akkor feketét kapunk, mivel nem használunk színt. Ilyenkor a különböző hullámgosszú fotonok összeadódva hozzák létre a kívánt színt. Ha pedig mindegyikből a maximumot használjuk, akkor kapunk fehéret.

Nyomdászatban alkalmazott másik ismert színkeverési mód a CYMK. Itt Cián, Magenta és Sárga színekből keverik ki a színeket. Ezt Subsztraktív színkeverésnek is nevezzük, ugyanis ha itt nem használunk fel színt, akkor kapjuk a fehéret. Míg ha mindegyik színt felhasználjuk, akkor a feketét. Ilyenkor a kinyomtatott színeket a fény elnyelésére használjuk. A papír ugyanis fehér, tehát a látható spektrum teljes hullámhosszán visszaveri a fényt. Azonban ahogy felvisszük rá a színeket azok a fény különböző hullámhosszait elnyelik, így hozva létre a fekete színt és innen is érkezik a szubsztraktív megnevezés.

Egyik színtérből a másikba természetesen folyamatos átjárás van, egy otthoni nyomtató minden egyes nyomtatásnál elvégzi helyettünk azt a feladatot, hogy az RGB színekkel kódolt színes képeinket átalakítja CYMK színrendszerre.

A kép és hangrögzítés egyik legfontosabb alapelve manapság a dinamikatartomány. Mind hang és képrögzítésnél is egy igen fontos dolog. Képek rögzítésénél, legyen az videó vagy állókép egy digitális szenzorra érkező fényt rögzítünk. Az, hogy ez a fény aztán a letárolt spektrumban elfér-e, azt a dinamika tartomány határozza meg. Ha a szenzorra érkező fény az adott beállításokon túl világos, a kép kiég. Ha pedig túl kevés a fény, akkor bebukik és sötét lesz. Azonban ha egy olyan környezetbe kerülünk ahol mind nagyon világos és nagyon sötét dolgok vannak (pl. erős napsütésben árnyékok) könnyen találhatjuk magunkat olyan helyzetben, hogy nem lesz olyan beállítás amin ne lenne a kép jó része kiégve, vagy bebukva. Itt jön elő a szenzor és az azt digitalizáló egység dinamikatartománya. Itt dől el az, hogy egy adott beállításon mi a legnagyobb és a legalacsonyabb fényérték amit a gép még képes rögzíteni úgy, hogy az ne legyen túl világos, vagy sötét. Ugyanis a digitális technológiában 0-ák és 1-esek vannak. 1 fölé nem mehet semmi és 0 alá sem. Videorögzítésnél így nagyon fontos jó felvevő eszközt találni ami jó dinamikatartománnyal rendelkezik.

Hangrögzítésnél szintén nagyon fontos, ugyanis ez határozza meg, hogy mi az a leghangosabb és a leghalkabb hang amit még jó minőségben, annak károsodása nélkül képesek vagyunk rögzíteni. Itt nagyban bejátszik a zajszint is és az úgynevezett hangcsúcsok. Ugyanis egy olyan jelenetnél ahol halk beszélgetést szeretnénk rögzíteni, de a beszélgetés felét félbeszakítják ordító banditák, mérlegelni kell a hangot rögzítő eszköz dinamikatartományát és úgy megválasztani a felvétel szintjét, hogy a hirtelen megemelkedő hangerőt képes legyen torzítás nélkül felvenni.

A digitális rögzítés miatt nagyon fontos megemlíteni, hogy a forrás anyagon lehet próbálkozni javítani, bizonyos mértékben lehet is, azonban ha már a felvétel pillanatában rossz akár a hang, akár a kép, az már sosem lesz az igazi. Nagyon fontosak a helyes felvételi szintek megválasztásai és minden beállítás végig gondolása még a felvétel előtt.